NAGYPÉNTEK…. a legszomorúbb nap, Jézus kereszthalála. Passiós istentiszteletünkön Dorcsák Ignác Pál lelkipásztor János evangéliumának azon sorait idézte, melyben a keresztfán függő Megváltó vagyonán sorsot vetnek a katonák. Elhangzott felénk a kérdés: tudjuk-e a kereszten szenvedő Jézusban a Megváltót látni, aki helyettünk, érettünk és miattunk szenvedett? Mert ez az igazi krisztusi hagyaték. Tudjuk-e úgy látni Jézust, mint az édesanyja és János, a szeretett tanítvány? Tudunk-e egymásnak testvérei lenni, segíteni a szükség idején, és tudunk-e a keresztre feltekinteni, ha elbukunk?

Jézus szenvedésének történetét iskolásaink dramatikus játékban mutatták be a furulyazenekar és a gyermekénekkar közreműködésével. Üzenetük összecsengett az igehirdetés mondanivalójával:

„Ó, bár lehetnék csendes Jánosod,

aki nem ígér, nem fogadkozik,

de hű marad egész a Golgotáig!”