„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;”
(Arany János)
Beteg volt…. Tudtuk. Azt is, hogy kórházba került. Mégis hidegzuhanyként ért mindnyájunkat a hír vasárnap reggel, hogy örökre elment. Épp akkor, amikor a 8. osztályosaink az ÁLDÁS témáját dolgozták fel versben, prózában a családi istentiszteleten. Nincsenek véletlenek. Juhász Sándor lelkipásztor áldás volt Vésztő és a Vésztői Református Egyházközség életében. 36 évnyi vésztői lelkipásztori szolgálata bő termést hozott: létrehozta – feleségével együtt – 1991-ben a Kis Bálint Református Általános Iskolát, mely, mint az egyház veteményeskertje azóta is töretlenül a jövőt formálja, majd 1993-ban a Szeretetotthont, amelyben hittel, szeretettel és emberséggel működtetett szociális hálót szőtt az idősek gyámolítására, hogy a múlt megbecsülését ily módon is hangsúlyozza. Mindkét intézményt gyülekezetépítő eszköznek tekintette, akárcsak az általa megálmodott cserkészcsapatot, keresztyén családsegítő szolgálatot, házi segítségnyújtást, támogató szolgálatot és idősek klubját, valamint a 24 éven át megszervezett Nemzetközi Népművészeti Tábort és Magyarságtalálkozót.
Tiszteletes Úr és Tiszteletes Asszony munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták: 2006-ban Vésztőért, 2010-ben Békés megyéért, 2019-ben Vésztő díszpolgára címben részesült. 2011-ben az idős, megfáradt emberek gondozásában végzett munkájának elismeréseképpen Idősekért miniszteri dicséretet kapott.
Tolulnak a kedves emlékek, felidéződnek a szavai, intő mondatai, jól ismert, megszokott gesztusai. „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen,…azt megbecsüli az Atya.” (Jn 12, 26) lelkipásztori elkötelezettségének, hitvallásának ez volt az alappillére. 47 évnyi lelkipásztori munkáját valóban szolgálatnak tekintette. Sokat tanulhattunk tőle: alázatot, hűséget, kitartást, áldozatvállalást, szerénységet.
Forgatom kezemben a nemrég megjelent jubileumi évkönyvünket „ÜNNEPEL A KISBÁLINT”, szinte minden cikkben fellelhető a Tiszteletes Úr neve, méltatások sora. Pedig nem beszéltünk össze…. tényleg övé az érdem! Olyan jó, hogy ezt még kézben tarthatta, olvashatta.
Nincs kétség afelől, hogy elévülhetetlen érdemeiért neki is elmondja az Úr: „Jól van jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,23). Mi itt maradók pedig egyet tehetünk, intő szavait megfogadva tovább építjük az általa megálmodott és megvalósított veteményeskertet.
Átértékelődtek utolsó beszélgetésünkkor mondott szavai: – Ha valakivel már nem tudok személyesen beszélgetni, tudok róla az Atyával beszélni imáimban.
Emléke legyen áldott!
