A negyedikesek szolgálatában gyönyörködhettek a résztvevők ezen az alkalmon. Nem volt híja jókedvnek sem, finom falatoknak sem. Hála az örökkévaló Istennek a szorgos kezekért, az örömmel szolgáló szívekért – mindenért, amivel megajándékoz bennünket!

Idén is volt  helyi versenyünk. És természetesen, továbbra is, nemcsak a versenyeken, hanem a hétköznapi nyelvhasználatban is cél a szép magyar beszéd. Hiszen, amint az erdélyi magyar költő megfogalmazta:

“Úgy szabták rám ezt a nyelvet:
Lelkem csak ezzel felelhet.

Más nyelven is mutathatok
Önmagamra, hogy – ím, vagyok!
De hogy milyen vagyok és ki,
Anyanyelvem mondhatja ki.”

Ismét népes, ünneplő, örvendező gyülekezet adhatott hálát a magasság Istenének.

Keresztelő és énekkari szolgálat tette még színesebbé az istentiszteletet ezen a vasárnapon – méltó, szép előkészületként Krisztus Urunknak áldott születésére.